Vélemény
A kommentmező valóban a közvélemény?
Elég néhány percet eltölteni egy nagyobb Facebook-poszt, TikTok-videó vagy híroldalas bejegyzés alatt ahhoz, hogy meglepően határozott képünk alakuljon ki arról, „mit gondolnak az emberek”.
Miért lett politikai csatatér a TikTok?
A politikai kommunikáció története részben annak története, hogyan költözik a hatalom mindig oda, ahol éppen az emberek figyelme összpontosul.
Ki dönti el, mit gondolunk fontosnak?
Volt idő, amikor egy újság első oldala meglehetősen világosan elárulta, ki döntött arról, hogy aznap miről kellene beszélnünk. A szerkesztőség értekezletet tartott, kiválasztotta a vezető történetet, meghatározta a cím méretét, eldöntötte, melyik hír kerül a hajtás fölé, melyik kap fényképet, és melyik szorul néhány rövid bekezdésre valamelyik hátsó oldalon.
Az AI valójában ingyen dolgoztatja az internetet?
A generatív mesterséges intelligenciáról hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mintha a technológia legfontosabb alapanyaga a számítási kapacitás lenne.
Lehetséges még politikamentes közösségi média?
A közösségi média történetének egyik furcsa fordulata, hogy azok a platformok, amelyek eredetileg barátok fényképeinek, rövid személyes bejegyzéseknek, vicceknek, zenéknek, játékoknak és hétköznapi történeteknek adtak helyet, mára a politikai nyilvánosság legfontosabb infrastruktúrái közé tartoznak.
Google nélkül is létezhet internet?
Az internet elméletileg decentralizált rendszer. Nincs egyetlen központi szervere, nincs főkapuja, amelyen minden látogatónak át kell haladnia, és technikai értelemben senkinek nincs szüksége a Google engedélyére ahhoz, hogy weboldalt indítson, tartalmat publikáljon vagy közönséget építsen.
Miért lett dühösebb az internet?
Van egy furcsa élmény, amelyhez lassan hozzászoktunk az interneten. Megnyitunk egy közösségi oldalt, és néhány perc alatt kiderül, hogy valaki megint felháborító dolgot mondott, egy vállalat újabb botrányba keveredett, egy ismert ember vállalhatatlanul viselkedett, egy politikus olyat tett, amin állítólag mindenki dühöng, egy film tönkretett valamit, amit szeretünk, egy videojáték fejlesztői elárulták a rajongóikat, valamelyik generáció elviselhetetlen lett, a másik pedig végleg elvesztette a kapcsolatát a valósággal.
Az influenszer lassan fontosabb médium, mint maga a média
A modern hírfogyasztás egyik legnagyobb változását talán rossz helyen keressük. Miközben évek óta arról beszélünk, hogyan alakította át az internet az újságokat, a televíziót, a rádiót és a hírportálokat, közben valami ennél alapvetőbb történt: megváltozott az is, hogy kit tekintünk médiumnak.
Hogyan lesz egy véleményből „közvélemény”?
„Az emberek felháborodtak.” „A vásárlók szerint elfogadhatatlan.” „A rajongók kiakadtak.” „Az internet népe már döntött.” Ismerős mondatok. Olyannyira természetessé váltak az online sajtóban és a közösségi médiában, hogy ritkán állunk meg feltenni a legegyszerűbb kérdést: pontosan kik azok az emberek?
Miért kattintunk még mindig a clickbaitre, miközben tudjuk, hogy clickbait?
A mechanizmust ismerjük. Felismerjük a túlzást, látjuk a szándékosan visszatartott információt, sokszor már a cím elolvasásakor pontosan tudjuk, hogy manipulálni próbálnak bennünket. Aztán mégis megnyitjuk.
Mi lesz az első generációval, amelynek az egész gyerekkora fent van az interneten?
A mai gyerekek jelentős részének online története jóval azelőtt elkezdődik, hogy saját fiókot nyitna. Terhességi bejelentés, első lépések, születésnapok, iskolakezdés kerülhet nyilvános vagy félig nyilvános felületekre
A politikai influenszer nem újságíró, de néha nagyobb hatalma van nála
A politikai influenszerek felemelkedése első pillantásra csak a kampánytechnika modernizációjának tűnik. A politikus helyett egy közvetlenebb, szórakoztatóbb és látszólag személyesebb szereplő mondja el ugyanazt az üzenetet TikTokon, Facebookon vagy YouTube-on. A probléma ott kezdődik, amikor a véleményvezér, a politikai propaganda és a médiatartalom közötti határ elmosódik. Magyarország az elmúlt években különösen látványos laboratóriuma lett ennek a modellnek: milliárdos online költések, mesterségesen felerősített üzenetek és dezinformációs kampányok mutatták meg, mire képes az influenszerlogika, ha politikai gépezet épül mögé. A még fontosabb kérdés azonban az, hogy mire nem képes.